Verebek -a kezdet-

'16 augusztus 31. A nyár elején leballagott friss verebek készülődtek a középiskolai első napjukra. A kollégisták ezen a napon költöztek be kollégiumjaikba. Jázmin már nagyon izgatott volt, hogy vajon milyen lesz a kollégium, a szobatársak, az új osztály, az új emberek és maga a nagyvárosi élet, mert hát nem könnyű elszakadni a megszokott otthoni környezettől és belecsöppeni egy teljesen új életbe, messze-messze az otthontól. A lány csak állt a tükörben és próbálgatta ruháit, hogy mit is kellene felvennie, hogy jó benyomást keltsen az új emberekbe. Aztán eljött az idő, a búcsú ideje. El kellett búcsúzni az eddigi életétől, mert ő is nagyon jól tudta, hogy ha átlépi az ajtó küszöbét, egy teljesen más élet vár rá és, hogy ő maga is egy teljesen más ember lesz. Csak állt némán indulás előtt, mert attól félt ha megszólal azonnal elsírja magát. Nagyon gyenge volt és végül nem bírta visszatartani a sírást. És úgy sírt, hogy senki nem tudta lenyugtatni. Eszébe jutottak az emlékek, amelyek az otthonához kötik. De nem volt választás, menni kellett.
Megérkeztek az új iskolához, és a szükséges dolgokat elkezdték felvinni a kollégiumba. Jázmin volt az első a négy lány közül aki megérkezett a szobába. Kiválasztotta az ágyát és a szekrényét. A nagy pakolás közben megérkezett az egyik szobatársa. Gyönyörű, molett lány volt, ragyogó hosszú hajjal, kitűnő stílussal. Jázminnak egyből nagyon szimpatikus volt. Be is mutatkoztak egymásnak:
-Szia, Jázmin vagyok!
-Helo, Viki! Örülök, hogy megismertelek.
Lassacskán megérkezett a harmadik lány is, Bella. Ő is nagyon normális lánynak tűnt, persze idővel kiderült, hogy az is. Később megérkezett az utolsó lány, Emma. Ő volt az a lány akiben Jázmin a legnagyobbat csalódott, de kellemesen. Eleinte nem volt neki szimpatikus Emma egy késő estéig, amikor már csak ők ketten voltak ébren és olyan őszintén elbeszélgettek egymással, hogy rájöttek, hogy mennyire félreismerték egymást és onnantól kezdve a legjobb barátok lettek és elválaszthatatlanok.
De ez később lesz.
Már mindenki berendezkedett a szobába és eljött a búcsú ideje. A lányok elbúcsúztak a szüleiktől. Hivatalosan is kollégisták lettek.
Kellett egy kis idő míg egymáshoz szoktak, de az idő múlása nagyon összehozta a lányokat.
Eljött az első iskolai nap, amikor kiderült, hogy ki melyik osztályba kerül. Jázmin Vikivel, Emma pedig Bellával került egy osztályba. Az első napon semmi különleges dolog nem történt. De ez a nap is fárasztó volt és a lányok alig várták, hogy pihenhessenek. Mint minden lánynál, náluk is felhozódott a fiú téma. Emma mesélt egy srácról N. Martinról, aki az ő osztálytársa volt. Jázminnak egyből felkeltette az érdeklődését.
Vége lett az első iskolai hétnek. Jázmin már alig várta hogy otthon lehessen. A hétvége minden egyes percét kiélvezte, ahogy csak tudta.
Eljött a vasárnap és már menni is kellett vissza a kollégiumba.
Másnap reggel (hétfőn) bejelentést tett Bella, hogy ő is egy osztályban lesz Jázminnal és Vikivel. Emma egyedül maradt egy másik osztályban. Aztán pár órával később betoppant az osztályba Emma, mert ő is átment Jázminék osztályába. DE! nem egyedül ment. Rögtön Emma után megérkezett az osztályba Ő maga, N. Martin. Jázmin mikor meglátta nyitott szájjal nézte végig a fiút míg az végig ment a termen. Belül egyből tudta, hogy ez a fiú kellenni fog neki. És nem tévedett.
ÉS AZ EGÉSZ TÖRTÉNET ITT KEZDŐDIK!!